Esotanc.hu

Ha ön klubtag itt regisztrálhat:
Reigsztráció

Statisztika

Megtekintett

Megtekintett|Találat |Egyedi

  • Elmúlt 24 óra: 0
  • Utolsó 7 nap: 0
  • Utolsó 30 nap: 0
  • Jelenleg: 0
Hírlevél
Régi honlapunk

Régi honlapunk

A II. Világháború ideje alatt, a mai Magyarország feletti légi harcok során több mint háromezer repülõgép nem tért vissza a bázisára. Ezek egy része kényszerleszállást hajtott végre, a másik része lezuhant és belefúródott a földbe, vagy víz alá süllyedt. A felszínen marad roncsokat a hatóság szállította el, vagy a leleményes helyi emberek elbontották és felhasználták. Így lett repülõbõl kerítés, háztetõ vagy Gencsapátiban fáskamra. Érintetlen roncsokat csak olyan mélységben lehet találni, ahova már a lelemény nem volt elég. A lezuhant gépek tíz százaléka sem került elõ eddig, ezért van mit keresni. Sajnos a szemtanúk egyre kevesebben vannak, ezért versenyt futunk az idõvel.
Ezt a gépet is szemtanúk segítségével találtuk meg. Bábosik László emlékei alapján jutottunk el a gép lelõhelyéhez. Tavaly augusztusban sikerült az elsõ típusazonosításhoz szükséges darabokat felhozni. Ezek alapján megállapítottuk, hogy egy La-5FN típusú repülõgép darabjait rejti a föld. A háború alatt mindössze 150 darab zuhant le hazánkban ebbõl a típusból, de eddig egy sem került feltárásra.
Idén nyáron kezdõdött az engedélyek megszerzése. Tájékoztattam az MH 86 Szolnok Helikopter Bázis parancsnokságát, hogy egy fontos leletet szeretnénk feltárni. A bázison mindenki segítette az elõkészületeket, ami megkönnyítette a dolgomat. Az összes engedély beérkezése után kezdõdhetett a munka.
Az eredeti terv szerint szeptember 3.-a és 7.-e között került volna végrehajtásra a kiemelés. Három napos lett volna a földmunka, egy nap a lelet feldolgozás, tisztítás és egy nap a táborbontás, leletek elszállítása, azonban az idõközbe szólt.
Az elõrejelzés szerint szerdától már esõ és hideg lesz, ezért két nap alatt végeznünk kellett a földmunkával. A 4×4 méteres munkaterület kijelölése után ásóval kezdtünk a feltáráshoz és a gödör környékét átvizsgáltuk detektorral. A becsapódási kráteren kívül esõ részt a markoló mélyen kiásta és a leleteket ásóval és kislapáttal ástuk ki úgy, hogy a kitermelt földet, agyagot kitoltuk a markoló által ásott gödörbe. Ezzel a módszerrel nagyon gyorsan haladtunk, este 3,4 méter mélyen jártunk. Fél 10 körül ért véget az elsõ nap. Két csoportra osztottuk az erõinket: Megyer Áron és Lérády Lajos egész nap a kiemelt darabokat tisztította, azonosította, a munkafolyamatot dokumentálta és szelvényezte a gödröt, így megdupláztuk a tempót: dokumentáltunk és feltártunk! Másnap reggel borongós idõre keltünk, tudtuk, hogy sietni kell, ezért a módszer nem változott: kráter körbeásás markolóval, kézzel feltárás. Elõbukkant a motor és a mögötte lévõ törzs elsõ rész egy nagy tömböt alkotva a köré tapadt agyaggal. Ekkorra már feljött a talajvíz, ezért beüzemelték a katasztrófa védelem a szivattyúját, ami a motor kiemeléséig folyamatosan dolgozott. Meggyorsítva a tempót, a gödörben nem kezdtük el kibontani az agyagtól összetapadt tömböt, hanem a markoló körbe ásta 5 méter mélységig, majd a tömb oldala körbe lett faragva függõlegesen. Úgy gondoltuk, hogy a 63 év alatt kikeményedett agyag egyben tartja a motort és a rápréselõdött darabokat. Az elgondolás jó volt, mert csak néhány kisebb darab hullott vissza a gödörbe a kiemelés közben. Két kötelet hurkoltunk rá és elkezdte emelni a markoló. Szerencsére elsõre sikerült kiemelni fél öt körül! Szerda reggel teljesen elromlott az idõ, ezért levonultunk a tereprõl. Elkezdtük a tábor bontását, majd a folyópart mentén terepjáró biztosítása mellett, kivonultak a személyautók. Ezután teherautóra pakoltunk mindent és beszállítottuk a múzeumba. Nagy ponyvákra lepakoltunk, minden darabot egymás mellé és a sáros darabokat lemostuk, az elázott felszerelést fedett helyre tettük. Késõ este néma csenddel emlékeztünk a szovjet pilótára és Baksa Tomira. A kiemelés sikerét Baksa Tamásnak és a szolgálatteljesítés közben elhunyt tûzszerészeknek ajánljuk!
A történeti kutatás még nem zárult le. A szovjet pilóta nevét eddig még nem sikerült kideríteni, – az átütött motorszámok valószínûleg megnehezítik- de Horváth Gábor kutatásai alapján valószínû, hogy a szovjet 5. Légihadsereg 279. Hadosztályának 92., 192., 486. ezredében szolgált. Bábosik László szemtanú emlékei szerint- kis magasságban zajlott, ezért a német és magyar légi gyõzelmi jelentések között a kismagasságban lelõtt repülõgépeket kerestük elsõ sorban. Egy ilyen igénylést találtunk Heinz Ewald fõhadnagy 1944. november 16.-án jelentett egy lelövést kismagasságban, ezért valószínûsíthetõ, hogy ez a gép került elõ. A szemtanú és a pilóta visszaemlékezése a légi harcról sok fontos ponton egyezik, ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy Ewald volt a gyõztes pilóta.
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki a kiemelésen dolgozott, vagy támogatott minket. Egy jó csapatban dolgozhattam, ahol mindenki tudta, hogy gyorsan és hibátlanul kell dolgozni, hogy sikeres legyen a kiemelés!

 

Magó Károly

.


 

ujszasz1
ujszasz2
ujszasz3
ujszasz4
ujszasz5
ujszasz6