Esotanc.hu

Ha ön klubtag itt regisztrálhat:
Reigsztráció

Statisztika

Megtekintett

Megtekintett|Találat |Egyedi

  • Elmúlt 24 óra: 0
  • Utolsó 7 nap: 0
  • Utolsó 30 nap: 0
  • Jelenleg: 0
Hírlevél
Régi honlapunk

Régi honlapunk

Akkor én 7 éves gyerekként láttam a gép lezuhanásának másodperceit, amit akkor inkább szenzációként éltem meg, ma már tudom, hogy egy szörnyû katasztrófának voltam szemtanúja.
1963. június 16-án délelõtt a tanévzáró ünnepségrõl érkeztem haza a Békéssámsont Tótkomlóssal összekötõ út melletti tanyára, ahol laktunk. Édesanyám kért, hogy ebédig még hajtsam ki a libákat a kövesút mellé legelni. A tanyabejáró végén az utat mindkét oldalon fasor szegélyezte és a fasoron túlról repülõgép zúgást hallottam, de a gépet sehol nem láttam, takarták a fák. A bejáró vége iránt egy nyiladék volt a fasorok között. A nyiladék baloldalában pillantottam meg a lombkoronák magasságában (kb. 300-400 méter lehetett) a Hódmezõvásárhely felöl érkezõ lángoló, füstölgõ repülõgépet. Szinte a feltûnésének pillanatában lángoló darabok váltak le a géprõl és hulltak alá. A megmarad gép megbillent és a tengelye körül forogva másodperceken belül becsapódott az erdõszélen a répaföldbe. Ennyi idõ távlatából visszaemlékezve is különös hangja volt, a föld dobban egyet és néma csend következett. A helyszíntõl kb. 500 méterre voltam és futva indultam közelebb. A Szárazérhez érve hidat kellett keresnem rajta, így kb. 1,5 km futás után értem a helyszínre. Az erdõszélét elhagyva már vérpöttyös cukorrépa levelekre emlékezem. Ekkorra már legalább 50 ember volt a helyszínen. A környékbeli földeken dolgozó emberek folyamatosan gyûltek. A helyszínhez nem mertem közel menni kb. 50 méterre álltam meg a roncsoktól. Nemsokára Orosháza felöl a földúton hosszú porfelhõ jelent meg teherautókon katonák érkeztek, akik mindenkit eltereltek és körbezárták a helyszínt. Ezután már én is csak a tanyabejáró végérõl szemléltem napokig a helyszín felszámolását. Három, négy napig tarthatott a roncsok eltakarítása, a végén szinte fehérre lepermetezték, fertõtlenítették a helyszínt és környékét.
A helyszínre sokáig jártak ki a lakosok és találtak darabokat a szétszóródott roncsokból. Édesapám is hozott haza egy sárga alumínium lemezdarabot, és egy érdekes bordás csigakereket benne két pici csapággyal, amiket évekig láttam heverni a mûhelyben a satupad alatt. Ma már tudom, hogy a csigakeréken a vezérsík drótkötele futott.
A katasztrófának nem én vagyok az egyedüli szemtanúja, biztosan több százan látták még a faluból, akik a földeken dolgoztak a katasztrófa idején, de a legszerencsésebbnek érzem magam, mert 45 évvel katasztrófa után a munkámból adódóan részt vehettem a Békéssámson Községi Önkormányzat kezdeményezésének megvalósításában.
2008. február 1-én még csak egy dátumot tudtam, amit õriztem az emlékezetemben.
Az eltelt 9 hónap alatt nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, akik a repülés, a repüléstörténeti kutatás és a roncskutatás megszállottjai. Általuk szinte hetente jutottam újabb információkhoz, melyek segítettek a munkámban. Nagyszerû csapatmunkával az önkormányzat elérte célját, tárgyi és írásos emlékeket gyûjtött a helytörténeti kiállítás anyagához a katasztrófáról, és felavat egy emlékmûvet a 45 évvel ezelõtti légi katasztrófa áldozatainak emlékére, ahol hozzátartozók és a falu lakossága elhelyezhetik a megemlékezés virágait.
.


 

SSA55868
SSA55635
SSA55645
SSA55788
SSA55804
PA261021